K. Gy. színmûvész utolsó monológja
talán csak az ügyelõ
késte le a függönyt
talán csak az ügyelõ
zúg zúg a taps dübörög
már hajolni illenék
függönyre menni de
fölkelni nem lehet
mert az a szamár ügyelõ
az ügyeletes ügyelõ
fekszem hát moccanatlan
majdnemhogy kiterítve
sokszor próbáltam de ennyire
még sohasem sikerült csehov
se írhatta volna különbül
itt szülõvárosomban
egy hotelszobában
a bemutató elõestéjén
gyönyörû gyönyörû akár
ezek a nõk itt
az ágyam körül
mennyien vannak istenem
és mind fehérben
mennyien voltak
és eljött kossuth
és itt áll biberach
lucifer-trigorin-tyetyerev
jó estét catavencu úr
valami nagy csiszlikséget gyanítok
téma egy kis elbeszéléshez
igen tisztelt kétlábúak
szóljon már valaki annak az
ügyelõnek engedje le végre
azt a függönyt zoltán zoltán
szakhmáry zoltán
a színész is csak ember
hiúbb mint a többi
szeret fürödni a tapsban
õszintébb is mint a többi de
ez már nem is taps
maga a tenger
az óceán
az éter vagy mi az ördög
én titkos nagy jehovám
ha valah kell majd neked az életem
csak gyere érte és vidd
hát jól van fölkelek
föl tisztelt nagyérdemû
féltve-szeretve tisztelt
barátaim vége
le a maszkkal vége
a komédiának
ebben a serlegben
melyet most mutatok föl
nem mérgezett italt
vagy mámorító nedût
egyaránt mímelõ tea
hanem hamuvá hamvadt
magam vagyok
sírjatok kérlek
ti egyre távolabbról tapsolók
kik velem haltatok egy kicsit
most is mint annyiszor
ti akikért végigéltem
annyi keserû életet
és annyi de annyi gyönyörû halált
jó éjszakát
1977