Orosz nepmese

2007 november 26. | Szerző: Palomaa |

Volt egyszer egy hol nem van, volt egyszer egy ott nem volt. Kétszázhúsz volt… volt. Volt egyszer egy Kolja. O nagyon szorgalmas ferfi volt. Ment haza, fozocskonzervnyitás. Hazament, elovette a konzervnyitot, és kinyitotta az ajtót, da. Utana bement az ablakon, mert az volt nyitva. Ekkor jött haza az o felesége libasorba. Lúdmilla, így hívják feleség. Hazament és paradicsomos szájával lecsó Kolja Lúdmillát, da. Utána egymásnak esznek. Nagyon szereti feleseget, és jól kidugja a takaró alól, mint hóvirág. Aztán volt egy nagyon szep esti mese. Volt egy suru sötét nagy erno. Erdo. Árdoban megy Hamufehérje, egy jól kitaposott öszveren. Amíg oda nem ért egy nagy faháztok… faházra… faházszor… faházba. Valamejik jo, osszátok be, da. odaert és rögtön be kopkopkopejka az nem volt nala. Kinyitotta az ajtót, majd belépett és befizette a tagdíjat. Almáspitécske… nem… Csipkejózsika nem volt ott egyedul, ott volt korán reggel a vadász az erdo szelen es lesen volt, szabad rugást megadták neki, da. Ott volt a vadasz koran reggel a füban és kukkolt. Guggolt. De nem sikerult neki. Azert nem sikerült mert volt neki ez a kanizsai butorbetegsege… Ez a székrepedese. Ott állt a vadasz a hátán egy távcsoves, csore töltött pistával. Volt a vadásznak ez a távcsöves puskin, da. Ahogy Puskin mondta, minden az anyegin múlik. És ekkor jott haza banyaból a hetedthétfeju töpörödött töpörto. Kezükben egy égo bányász lánykával. Jött a hetfeju teperto, es jött a kuka. Nem a köztisztasag kukaja jött, teperto kuka jött. Volt neki nagy ora, meg füle volt neki. Jött a teperto és kinyitotta ajtót, és látott benne hamupopcska. Tepertö rögtön megkérdezte a többi töpörtotol, ki ivott a cipocskemben, jott a masik, ki evett a nadragombol, jött a harmadik töpörto, ki törölközött a gázrezsóba, jött negyedik töpörto, kialudt a lámpa. Ekkor jött, kedves gyerekok, a gonosz vas és edeny orru banya. Nagyon csunya banya volt, ez egy kulszíni banya volt. Kezében egy férjezett almaval. Alma mérges volt, dühos volt, ezt Csipkepitécske nem tudta. Hamupopocska nem tudta ezt, beleharapott aztán fube harapott. Ettöl let neki teljes kaput, de mindden kaput mellet van egy kiskaput. Jött haza töpörto, meglátta kislány kaput, belette átlatszo dunsztos uvegbe. Atlatszó kökoporsóba tették és vitték az erdöto, erdohoz, erdönak. Valamejik jo, osszátok be, da. Ekkor jött gyerekek a lofarku herceg, jött a herceg egy négyutemu lóherével. Es megbotlott. Nem áz, a lo botlott meg. Mert a lonak van négy laba, megsem hamupatácska. Meglatta herceg kislányt, azonnal lecsinalta oromeben kokoporso teteje, hogy hozzaferjen kislányhoz. Odament és boldogan bal kezel szajon csokolta. Akkor a kislany felult, mondta fazom, nem baj, betakarta jobb kezzel is. Vegul is megszólat a deli harangozó, magara huzta, nagyon szep volt. Mondta neki herceg, gyere velem az én labonforgo kacsámba. Ott te leszel nagyon buldog. Kuvasz. Olyan boldog leszel mint holnap egy túzok. Tied lesz a fel orszagom, a fel cedulám, minden. Volt gyonyorú eskuvó, hetedhet orszagon belul, nyolc napon túl. Levagtak husz csirket, negy disznot, meg a szomszédot a gerendarol.

Volt egy suru, sötét Nagy Erno. Erdo… Erdo. Erdoben így ott, erdobe ment Hamufehérje, da, egy jól kitaposott öszvéren, da. Amíg oda nem ért egy nagy fahaznok… fahazra… fahazszor… faazba… valamelyik jó, osszátok be magatoknak, da. Odaért és rögtön bekop-kop-kopejka az nem vót nála. Benyitott, belépett, majd befizette a tagdíjat, da. Almáspitécske… nem… Csipkejózsika nem vót ott egyedül, ott volt korán reggel a vadász az erdo szélen, és lesen vót, szabadrúgást megadták neki, da. Ott volt a vadász korán reggel a fuben, és kukkolt… guggolt, da. De nem sikerült neki. Azé nem sikerült, mer vót ez a kanizsai bútorbetegsége, ez a székrepedése volt a vadásznak, da. Ott állt a vadász, a hátán egy távcsöves, csore töltött Pistával. Volt a vadásznak ez a távcsöves Puskin, da. Ahogy Puskin mondta, minden az Anyegin múlik, erre vigyázni kell. És ekkor jött haza bányából a hetedhét-feju trprerte, da, kezében egy égo bányászlánkával, da. Jött a hétfeju trprerte, jött a Kuka. Nem a köztisztaság kukája ez, trprerte-kuka, de ilyen ronda kuka vót. Vót neki nagy orra, meg füle vót neki. Na jó, megfordítjátok, akkor ott vagyunk, ahol vagyunk. Jött a trprerte, kinyitotta az ajtót, és látott benn egy nagy Hamupopócskát, da. Hamupi-po-pócskát látott. Hej, rögtön megkérdezte elso trprerte:

– Ki ivott a cipócskémból?
– Ki evett a nadrágomból?

Jött a harmadik trprerte, hogy:

– Ki torolkozott a gázrezsóba?

Jött negyedik trprerte:

– Ki aludt a lámpa, da.

Ekkor jött, kedves gyerekek, a gonosz vas- és edényorrú bába, kezében egy férjezett almával. Alma mérges vót, dühös vót. Csipkepitécske nem tudta… Csip… Hamupopócska nem tudta ezt, beleharapott, aztán fubeharapott. Ettol annak úgy ott lett teljesen kaput, de minden kaput mellett van egy kiskaput, ez világos. Jött haza trprerte, meglátta, kislány kaput, betették átlátszó dunsztos üvegbe. Átlátszó kokoporsóba tették, és vitték egyszer csak rá az vitték… vitték az er… erdotól…, erdosz… erdore… erdo… valamelyik jó, osszátok be. Ekkor jött, gyerekek, a lófarkú herceg… viselkedjünk! Jött a herceg egy négyütemu lóherével. Gyerekek, jött a herceg négy herével, én nem értem. És megbotlott. Nem az, nem! A ló botlott meg. Mert a lónak van négy lába, mégsem Hamupatácska. Meglátta kislányt, örömébe rögtön lecsináta kokoporsó tetejét. Hát hogy hozzéférjen a kislányhoz! Odament, és boldogan bal kézzel szájon csókolta, da. Akkor a kislány fölült, mondta:

– Fázom.
– Nem baj, jobb kézzel is betakarlak, nem érdekes.

Na, és végül megszólalt a déli harangozó, magára húzta, nagyon szép vót. Ezek után mondta neki a herceg:

– Gyere velem az én lábon forgó kacsámba, da. Ott te leszel nagyon bulldog. Kuvasz. Na, mindegy, leszel, olyan boldog leszel, mint holnap egy túzok, da. Olyan boldog, nagyon boldog leszel, tied lesz a fél országom, a fél cédulám, mindenem a tied lesz. Ezek után vót gyönyöru esküvo. Vót hetedhét országon belül, nyolc napon túl. Hát, csak hogy elmondjam, levágtak húsz csirkét, négy disznót, és szomszédot a gerendáról. Ezek után herceg ment haza, hogy elmondja, milyen szép esküvo volt, és ott várt rá a vas- és edényorrú banya, nagyon csúnya bánya volt, ez egy külszíni bánya volt, teljesen.

– Te gyönyöru négylábú herceg, hová mész?
– Én nem vagyon négylábú herceg, én vagyok selyemhernyótalpas szamuráj nem látod? És mit akarsz te tolem?

Mondta banya:

– Segítség, segítség, rozse sok van, haza kell vinni.

Fogta anyókát, beletette rozsébe, hazavitte. Hazaértek, anyóka rögtön mondta:

– Jó tett helyébe nagyon jót várjál, nagyon jót. Én nem az vagyok, akinek te látszol engem, nem az vagyok.
– Ki vagy te?
– Én nagyon ki vagyok, a rozsétol, de nem baj…
– Én azt kérdeztem, hogy ki vagy?
– Én nem vagyok anyóka, én vagyok egy gyönyöru elvarázsolt szoke királykisasszony vagyok, da.
– Da, Te vagy királykisasszony? És mikó lesz beloled megint gyönyöru királykisasszony.
– Úgy szól a varázslat, aki engem háromszor magáévá tesz, akkor én leszek királykisasszony.
– Háromszor?
– Igen.
– Akkó te a büdös rohadt életbe nem leszel többet királykisasszony.

Herceg gondolta, hátha lesznek csodák, fejére húzta a vödört, és meghajtotta anyókát, mint Singer a varrógépet. Reggel levette fejérol a vödör, anyóka csúnyább vót, mint valaha.

– Na, most téged megöllek, mert hazudtál! Te hazudtál, te nekem azt mondtad, hogy ha leszel, ha én téged háromszor, királykisasszony, neked már két királykisasszonynak kéne lenni! Megöllek.
– Hány éves vagy te, herceg?
– Huszonhét!
– És még hiszel a mesékbe’?