– Akkó má’ jobb a kocsma, me’ oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.
– Művész úr, régen láttam!
– Ja, régen én is.
Anyósom fekszik az ágyon: – …Jaaaaj. …Meghalok… Egy pók mászik a plafonon… – Anyuka! Egyszerre csak egy dologgal tessék foglalkozni!
Szójapörkölt, szójakolbász, szójafasírozott, szólj a nővérkének, hogy befostam!
– What is this kerek?
– Zsömle, te barom!
Aztán jött a roham ám…
Mentem is az ágy alá.
Találkoztam két kacsával…
Az egyik kacsa az volt hogy jól élünk, …aztán tele lett az is…
Én vagyok a magyar népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék.
Hát, szélvédettnek szélvédett, de megmarad a büdös is… (A diliházas jelenetben megkérdezi Árpád vezért, miért a Kárpát–medencébe telepedett le a Honfoglaláskor.)
Az elvtársak kedveskednek az egyháznak. …hátha odaadja a perselyt.
Hidd el nekem, itt hármat foghatsz:
Kossuth–ot, Szabad Európát, meg a pofádat.
Az országnak nem most lett rossz!
Neeem.
Most vették észre!!!
A kapitalistáknak most rossz, nálunk meg azért nem jó…
Tudom ám, az MSZP–nek miért szegfű a jelképe!
Mert a szeghez kalapács kell, a fűhöz meg sarló!
Etessétek anyátokat!
Isten, Haza, Család! = Isten se megy Haza, amíg otthon van a Család…
A fociban az a lényeg, hogy a labdát, ahhoz passzold, akin ugyanolyan színű mez van, mint rajtad. Ja! És futni kell! A vízilabdában ezt már rég kitalálták: aki nem úszik – megfullad.
Te, ‘sti a feleségeddel hogyan csináljátok? Te vagy felül? – Nem, úgy tériszonyom van. – S’allú’? – Úgy meg fulladok. – S’ódarrú’? – Úgy meg nem látom a TV–t.
Te képzeld, a feleségem krumplipürét akart csinálni a rántotthúshoz, de amikor kiment a kamrába krumpliért, összeesett, és meghalt. – S’te, mit csináltál? – Há’ rizst.
Ezt én nem értem. Fogták, oszt puff, kirúgták a Postabank egész elnökségét. Orbán Viktor jött, menedzs–ment.
Nyugdíjas – álmában! – előveszi a hűtőből a töltött káposztát. Előveszi a gyufát, de az utolsó gyufaszál leesik a földre. Nagy nehezen lehajol érte, de ahogy felegyenesedik, beveri a fejét a szekrénybe. Felriad: a francba, ettem volna meg hidegen!…
Tee figyelj, a te feleséged hogy szeretkezik? – Van, aki dicséri, van aki nem…
Hé! Te! Nem ismersz meg? – Nem. Há ne mond má! Há nem mondtam. Mér, te ki vagy? – Hát nem emlékszel? – Nem. – Hát 56–ban együtt lőttük a pártházat! – Mikor? Melyiket? – Hát… mikor melyiket!
Ez itt a halló fiúk, halló lányok. Szeretettel köszöntök minden halló fiút és ló lányt! …izé halló lányt.
Super channel, Sky channel, Felejtsen el…
Csatorna?! Kanális! A csatornában nincs ennyi sz*r. (Véleménye az 1997–ben indult két országos kereskedelmi televízióról)
–Megismer?
Mire az eladó: –Nem.
–Én vagyok a vásárló!
Ez az új magyar üdítőital lett ez a – nem a Pepsi, dehogy –, a Deit. De itt meg köll innom, ha akarom, ha nem!
Tudod miért jó a kerekeskút? – Oda lehet tolni, ahol víz van.
Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.
A korrupció az, amiből mi kimaradunk.
Lenin engem már színesben álmodott. Mert mint tudjuk, az álom színes… a felkelés előtt.
Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a Szovjetuniónak.
A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.
Az élet olyan, mint a motor. Be kell rúgni, másként nem megy.
A háború után éjszakánként a falakra meszeltük: “Le az árdrágítókkal!” – Az a problémám, hogy maradt egy vödör mész.
Én elszabtam,
te elszabtad,
ő elszabta,
mi elszabtuk;
ha elszabtuk,
hát elszabtuk,
utólag már szabhatjuk
(szab–tara–raram… –hatjuk!).
Kell egy kis áramszünet
Időnként mindenkinek,
És aztán megint mehet
Minden tovább.
…a barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, „csendesen” meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen OTT VAN!
Anyós: Te, Géza!? Mi durrant, az Izaura?
Fogadni mernék, ha a Videoton rakétákat gyártana, azon lehetne fogni a cseh 1–et meg a cseh 2–őt.
Mit ad Isten, illetve hogy – hogy nem, Elvtársak …
Hogy történt, kérdezi a rendőr:
Elvesztettem az R–Go´s lemezemet, meg Anyámnak az R–GO´s üvegit. Otthon mindenem megvan, van Hi–fi tornyom meg videóm, izgalomra vágytam.
– Na pubi! Ha legközelebb is izgalomra vágysz, ott van mindjárt a jobb kezed. Nem mondom babra munka … Aztán jön a bal alsó madárfogás és a végén nem kell szakítani.
A másik meg egy közművelt barom volt, azt mondja:
– Az ugy, ugy volt, hogy a pénzel a raboló, a pénzel elszáguldott egy Dácsiával.
Puff ezen bukott le, mert mivel tudjuk Elvtársak, a Dácsia az sok mindent tud. Szétrohad, szétesik, összetörik de speciell száguldani, azt nem.
Veszelka, veszel kabátot?
Vanyinya, vanyinya, vanyinyava …?!
– Brezsnyev Elvtárs, ez egy szép Meißeni porcelán
Brezsnyev: Vanyinya, vanyinya, vanyinyava …?!
– Brezsnyev Elvtárs, hát miért fordítja meg mindíg?
Brezsnyev: Keresem a tűt amivel kilehet tűzni.
Bedobom a bánatom a Dunába és a kedves szeretőmet utánna,
meg telt már a tarisznya, ….. lettél, …. lettél Mariska,
Jó a képviselő fánk, jaj de nagy lett a pofánk,
sírva vigad a Magyar, éljen a Dunakanyar,
…
Anyós: Te, Géza!? Tudod mi az ötvenegy és fél százalék? A tanácselnök meg az Anyja. Ö még fél.
Leérünk a mentőautóhoz, anyósom utólért. A két mentős mindjárt elájult, mivel előtte nem találkoztak.Mit mondott a mama, figyelj:
– Géza, személyazonossági nálad van, mert szokták kérni.
– Hogy az Istenbe!
De még nincs vége. Azt mondja erre:
– Puszit nem adsz?
Kész,puff!Kóma, kóma, a kómaasszony is.
Kérdezték anyósomtól,hogy:
– Mi baja volt a Gézának?
– Mint az Antall-kormánynak. Infrastruktúrája volt.
Az Istenbe beszél már bele, mama!
Tudod mit csinálok, ha kijózanodom? Berugok ,képzeld el! Te-tervgazdálkodás a lényege az egésznek.
Sovány, mér megint röhögsz, te. Amire én elkezdek fogyni, te már rég emlékmű leszel, ha akarod tudni.