Let it snow!
2007 december 20. | Szerző: Palomaa
Oh the weather outside is frightful,
But the fire is so delightful,
And since we’ve no place to go,
Let It Snow! Let It Snow! Let It Snow!
It doesn’t show signs of Pauseping,
And I’ve bought some corn for popping,
The lights are turned way down low,
Let It Snow! Let It Snow! Let It Snow!
When we finally kiss goodnight,
How I’ll hate going out in the storm!
But if you’ll really hold me tight,
All the way home I’ll be warm.
The fire is slowly dying,
And, my dear, we’re still good-bying,
But as long as you love me so,
Let It Snow! Let It Snow! Let It Snow!
mikor az embernek nagymamaja van, mert anyukaja nincs…
2007 december 16. | Szerző: Palomaa
most nem tudok ertelmesen mindent leirni, lehet kesobb kiegeszitem, ha nagyon nem ertheto es erdekel valakit avegbol, hogy mgnyugtasson.
anyukammal nagyon osszekaptam. vagyis nem szoszerinti veszekedes deee…..a lenyeg…anyukam ki van akadva mar napok ota…egyfolytaban csak ordit, mindenben hibat kap. tegnap mamaval elvoltunk, h nezzunk szet mit hozzon az angyal…..anyunak seeemii nem tetszett….szoszerint a csizmaba kotott bele, de tuti h a nadrag is tul csipo lesz, a bluz “hat hogy nez ki”-stilusu szerinte….a csizma??? hat az, hogy szerinte azt en nem tudom szoknyaval felhuzni, csak nadraggal s olyan mindennapokra….oooo…dehogyneeeem!!!csak hat neki a csizma maga nem tetszik, s akkor mind1…..de az egesz varosba nem nagyon lattam ennel jobbat, ami tetszik is es nem is draga…..s mama megvette s o meg ki van akadva h nem igy egyeztunk….ooo..sehogy nem egyeztunk… aztan meseltem h milyen kabatot lattunk..gyonyoruszep bunda!!! sotetkek, forditottbor, szormevel…hogy hat azon ha auto.lespriccel az milyen csunyan meglatszik s nem jon ki…s eso s ho s minden….nem tudom naaa…mast nem lattam semmiii szepet s jot ami tetszene….aztan meg ma delelott elindultam templomba…ott telt be minden pohar h nem szoltam…hat Uram…nem nyilvanvalo h vasarnap keszulok 11re valahova akkor az a templom…kerdem hogy aze a baj, hat neeem…de csalad vagyunk, szoljak s hogy nem segitunk egymasnak blabla…..
nem foz delre…..hat tenyleg nem fozott…akartam szepen beszelni vele s jol viselkedni…nem tetszett…..nekialltam, s mentem mamamhoz s megkerdeztem hogy fozok trkonyos levest s megfoztem….nem akart adni belole a tesomnak mert haragudt ra s akkor miert vagyok megsertodve??? tettem en mindenkinek vegul..de o nem evett….s volt elotte egy kemenyebb szovitank…persze az egesz vegen en ereztem szarul magam….nagy szarnak ereztem magam..de mar kezdem megszokni, hogy mindig en vagyok az…. annyit sirtam….nem birtam mar….aztan meg delutan joparszor elojott minden…mikor elmegy mellettem oda se szol s probalnek elmondani sokmindent…olyan jo kedvem votl..a ho annyira boldogga tesz….s minden jokedvem elvette…..
este…..kiderult kozben h az egyik nagy baja, hogy tegnap nem mentem vele a boltba, mert mar osszevissza fagyott a labam miutan mamaval osszejartuk a varost….na kerdem, hogy eljone velem, vasaroljunk, mert nincs semmi a hutoben. nem jon, nem erdekli, menjek apuval, mert o a jo, s anyu a rossz…..mondom ilet nem mondtam….vettem a penzebol, mert mondta hogy ott a bukszaja, menjek….s kerdem valami kelle…olyan nemenloen, nemtudomul int….elmegyek…veszek ezt azt…tobbekkozt kerestem egy olcsobbacska mosoport, hogy legyen mivel kimosni a kabatom, s legyen amugyis mert elfogyott…hazajovok, kipakolok(jelzem, hogy az elarusito csajnak is olyan szar kedve volt, hogy ereztem ott is bogni kezdek, hogy hat nem tud visszaadni, mert ilyen kajabon volt..etlejegy…s mrad alami nagyonkeves apro, s nem volt mas penzem csak annyi…s nem akart semmit adni, h ha nem tud….deeehogynem tudott…aztan adott is) na s kipakolok….. s anyu latja hogy milyen mosoport hoztam, s hogy hat miert kellett olyan dragat venni, mikor meg olcsobban lehet kapni egy masik boltban….nem tudtam, honnan tudjam….allitolag mondta……deeehogy mondta, ahogy sok mas dolgot nem mondott… en csak jot akartam…modnom ismet sirva….s mond meg csomot veszekszik velem, mondom, hogy nem mondott semmit, mit hozzak, en jo akartam, egyuttal et is venni(mert ugye latom h o semmitsemmit nem igen tesz…ezt nem mondtam dee…) s tenyleg csak lattam nincs itthon mosopor, jot akartam….megyek szobamba kisirni magam, s akkor, hogy egyaltalan minek mosopor, ha nem is mosunk…mondom ki akartam mosni a kabatom, akkor mossad…duzzogva neki is alltam….egyik feluol buszkesegem aztmondta h igenis, akkor csinald meg, masik felol, h hagy a fenebe……aztan kimostam….szovetkabat….a mosogepbe…feltem nehogy nagyon osszegyurodjon, mert mama felajanlotta, hogy naluk a kadban kimossuk, kisuroljuk, mint a szonyeget, de anyunak az sem tetszett……
most is minden masodik szavaval duzzog s haragszik rank(tesoval) s nem erdekli semmi s erzem hogy mar nagoyn nem birom…sirni se akarok, mert nem erdemli meg ienert a konnyeim..de no vagyok..nem tudom megallni……..Uristen!!segits meg!!!muljon el ez a holdallasos szeszely karacsonyig valahogy!!!! s szulinapomig is(2nap mula…s a 18dik…) mert hanem nem birom ki…ha meg az unnepeket is igy kell megulni….s minden…..ajajjjjj ujevbe piros szemmel megyek!!!!
……..fenyegetozott ezzel mar reg, most megcsinalta, de nem ijeszt meg….csak az a kozombossege, s hogy nem tud egy normalis hangvetelu szot kijteni a szajan…az tesz tonkre……
Orosz nepmese
2007 november 26. | Szerző: Palomaa
Volt egyszer egy hol nem van, volt egyszer egy ott nem volt. Kétszázhúsz volt… volt. Volt egyszer egy Kolja. O nagyon szorgalmas ferfi volt. Ment haza, fozocskonzervnyitás. Hazament, elovette a konzervnyitot, és kinyitotta az ajtót, da. Utana bement az ablakon, mert az volt nyitva. Ekkor jött haza az o felesége libasorba. Lúdmilla, így hívják feleség. Hazament és paradicsomos szájával lecsó Kolja Lúdmillát, da. Utána egymásnak esznek. Nagyon szereti feleseget, és jól kidugja a takaró alól, mint hóvirág. Aztán volt egy nagyon szep esti mese. Volt egy suru sötét nagy erno. Erdo. Árdoban megy Hamufehérje, egy jól kitaposott öszveren. Amíg oda nem ért egy nagy faháztok… faházra… faházszor… faházba. Valamejik jo, osszátok be, da. odaert és rögtön be kopkopkopejka az nem volt nala. Kinyitotta az ajtót, majd belépett és befizette a tagdíjat. Almáspitécske… nem… Csipkejózsika nem volt ott egyedul, ott volt korán reggel a vadász az erdo szelen es lesen volt, szabad rugást megadták neki, da. Ott volt a vadasz koran reggel a füban és kukkolt. Guggolt. De nem sikerult neki. Azert nem sikerült mert volt neki ez a kanizsai butorbetegsege… Ez a székrepedese. Ott állt a vadasz a hátán egy távcsoves, csore töltött pistával. Volt a vadásznak ez a távcsöves puskin, da. Ahogy Puskin mondta, minden az anyegin múlik. És ekkor jott haza banyaból a hetedthétfeju töpörödött töpörto. Kezükben egy égo bányász lánykával. Jött a hetfeju teperto, es jött a kuka. Nem a köztisztasag kukaja jött, teperto kuka jött. Volt neki nagy ora, meg füle volt neki. Jött a teperto és kinyitotta ajtót, és látott benne hamupopcska. Tepertö rögtön megkérdezte a többi töpörtotol, ki ivott a cipocskemben, jott a masik, ki evett a nadragombol, jött a harmadik töpörto, ki törölközött a gázrezsóba, jött negyedik töpörto, kialudt a lámpa. Ekkor jött, kedves gyerekok, a gonosz vas és edeny orru banya. Nagyon csunya banya volt, ez egy kulszíni banya volt. Kezében egy férjezett almaval. Alma mérges volt, dühos volt, ezt Csipkepitécske nem tudta. Hamupopocska nem tudta ezt, beleharapott aztán fube harapott. Ettöl let neki teljes kaput, de mindden kaput mellet van egy kiskaput. Jött haza töpörto, meglátta kislány kaput, belette átlatszo dunsztos uvegbe. Atlatszó kökoporsóba tették és vitték az erdöto, erdohoz, erdönak. Valamejik jo, osszátok be, da. Ekkor jött gyerekek a lofarku herceg, jött a herceg egy négyutemu lóherével. Es megbotlott. Nem áz, a lo botlott meg. Mert a lonak van négy laba, megsem hamupatácska. Meglatta herceg kislányt, azonnal lecsinalta oromeben kokoporso teteje, hogy hozzaferjen kislányhoz. Odament és boldogan bal kezel szajon csokolta. Akkor a kislany felult, mondta fazom, nem baj, betakarta jobb kezzel is. Vegul is megszólat a deli harangozó, magara huzta, nagyon szep volt. Mondta neki herceg, gyere velem az én labonforgo kacsámba. Ott te leszel nagyon buldog. Kuvasz. Olyan boldog leszel mint holnap egy túzok. Tied lesz a fel orszagom, a fel cedulám, minden. Volt gyonyorú eskuvó, hetedhet orszagon belul, nyolc napon túl. Levagtak husz csirket, negy disznot, meg a szomszédot a gerendarol.
Volt egy suru, sötét Nagy Erno. Erdo… Erdo. Erdoben így ott, erdobe ment Hamufehérje, da, egy jól kitaposott öszvéren, da. Amíg oda nem ért egy nagy fahaznok… fahazra… fahazszor… faazba… valamelyik jó, osszátok be magatoknak, da. Odaért és rögtön bekop-kop-kopejka az nem vót nála. Benyitott, belépett, majd befizette a tagdíjat, da. Almáspitécske… nem… Csipkejózsika nem vót ott egyedül, ott volt korán reggel a vadász az erdo szélen, és lesen vót, szabadrúgást megadták neki, da. Ott volt a vadász korán reggel a fuben, és kukkolt… guggolt, da. De nem sikerült neki. Azé nem sikerült, mer vót ez a kanizsai bútorbetegsége, ez a székrepedése volt a vadásznak, da. Ott állt a vadász, a hátán egy távcsöves, csore töltött Pistával. Volt a vadásznak ez a távcsöves Puskin, da. Ahogy Puskin mondta, minden az Anyegin múlik, erre vigyázni kell. És ekkor jött haza bányából a hetedhét-feju trprerte, da, kezében egy égo bányászlánkával, da. Jött a hétfeju trprerte, jött a Kuka. Nem a köztisztaság kukája ez, trprerte-kuka, de ilyen ronda kuka vót. Vót neki nagy orra, meg füle vót neki. Na jó, megfordítjátok, akkor ott vagyunk, ahol vagyunk. Jött a trprerte, kinyitotta az ajtót, és látott benn egy nagy Hamupopócskát, da. Hamupi-po-pócskát látott. Hej, rögtön megkérdezte elso trprerte:
– Ki ivott a cipócskémból?
– Ki evett a nadrágomból?
Jött a harmadik trprerte, hogy:
– Ki torolkozott a gázrezsóba?
Jött negyedik trprerte:
– Ki aludt a lámpa, da.
Ekkor jött, kedves gyerekek, a gonosz vas- és edényorrú bába, kezében egy férjezett almával. Alma mérges vót, dühös vót. Csipkepitécske nem tudta… Csip… Hamupopócska nem tudta ezt, beleharapott, aztán fubeharapott. Ettol annak úgy ott lett teljesen kaput, de minden kaput mellett van egy kiskaput, ez világos. Jött haza trprerte, meglátta, kislány kaput, betették átlátszó dunsztos üvegbe. Átlátszó kokoporsóba tették, és vitték egyszer csak rá az vitték… vitték az er… erdotól…, erdosz… erdore… erdo… valamelyik jó, osszátok be. Ekkor jött, gyerekek, a lófarkú herceg… viselkedjünk! Jött a herceg egy négyütemu lóherével. Gyerekek, jött a herceg négy herével, én nem értem. És megbotlott. Nem az, nem! A ló botlott meg. Mert a lónak van négy lába, mégsem Hamupatácska. Meglátta kislányt, örömébe rögtön lecsináta kokoporsó tetejét. Hát hogy hozzéférjen a kislányhoz! Odament, és boldogan bal kézzel szájon csókolta, da. Akkor a kislány fölült, mondta:
– Fázom.
– Nem baj, jobb kézzel is betakarlak, nem érdekes.
Na, és végül megszólalt a déli harangozó, magára húzta, nagyon szép vót. Ezek után mondta neki a herceg:
– Gyere velem az én lábon forgó kacsámba, da. Ott te leszel nagyon bulldog. Kuvasz. Na, mindegy, leszel, olyan boldog leszel, mint holnap egy túzok, da. Olyan boldog, nagyon boldog leszel, tied lesz a fél országom, a fél cédulám, mindenem a tied lesz. Ezek után vót gyönyöru esküvo. Vót hetedhét országon belül, nyolc napon túl. Hát, csak hogy elmondjam, levágtak húsz csirkét, négy disznót, és szomszédot a gerendáról. Ezek után herceg ment haza, hogy elmondja, milyen szép esküvo volt, és ott várt rá a vas- és edényorrú banya, nagyon csúnya bánya volt, ez egy külszíni bánya volt, teljesen.
– Te gyönyöru négylábú herceg, hová mész?
– Én nem vagyon négylábú herceg, én vagyok selyemhernyótalpas szamuráj nem látod? És mit akarsz te tolem?
Mondta banya:
– Segítség, segítség, rozse sok van, haza kell vinni.
Fogta anyókát, beletette rozsébe, hazavitte. Hazaértek, anyóka rögtön mondta:
– Jó tett helyébe nagyon jót várjál, nagyon jót. Én nem az vagyok, akinek te látszol engem, nem az vagyok.
– Ki vagy te?
– Én nagyon ki vagyok, a rozsétol, de nem baj…
– Én azt kérdeztem, hogy ki vagy?
– Én nem vagyok anyóka, én vagyok egy gyönyöru elvarázsolt szoke királykisasszony vagyok, da.
– Da, Te vagy királykisasszony? És mikó lesz beloled megint gyönyöru királykisasszony.
– Úgy szól a varázslat, aki engem háromszor magáévá tesz, akkor én leszek királykisasszony.
– Háromszor?
– Igen.
– Akkó te a büdös rohadt életbe nem leszel többet királykisasszony.
Herceg gondolta, hátha lesznek csodák, fejére húzta a vödört, és meghajtotta anyókát, mint Singer a varrógépet. Reggel levette fejérol a vödör, anyóka csúnyább vót, mint valaha.
– Na, most téged megöllek, mert hazudtál! Te hazudtál, te nekem azt mondtad, hogy ha leszel, ha én téged háromszor, királykisasszony, neked már két királykisasszonynak kéne lenni! Megöllek.
– Hány éves vagy te, herceg?
– Huszonhét!
– És még hiszel a mesékbe’?
Kányádi Sándor
2007 november 24. | Szerző: Palomaa
K. Gy. színmûvész utolsó monológja
talán csak az ügyelõ
késte le a függönyt
talán csak az ügyelõ
zúg zúg a taps dübörög
már hajolni illenék
függönyre menni de
fölkelni nem lehet
mert az a szamár ügyelõ
az ügyeletes ügyelõ
fekszem hát moccanatlan
majdnemhogy kiterítve
sokszor próbáltam de ennyire
még sohasem sikerült csehov
se írhatta volna különbül
itt szülõvárosomban
egy hotelszobában
a bemutató elõestéjén
gyönyörû gyönyörû akár
ezek a nõk itt
az ágyam körül
mennyien vannak istenem
és mind fehérben
mennyien voltak
és eljött kossuth
és itt áll biberach
lucifer-trigorin-tyetyerev
jó estét catavencu úr
valami nagy csiszlikséget gyanítok
téma egy kis elbeszéléshez
igen tisztelt kétlábúak
szóljon már valaki annak az
ügyelõnek engedje le végre
azt a függönyt zoltán zoltán
szakhmáry zoltán
a színész is csak ember
hiúbb mint a többi
szeret fürödni a tapsban
õszintébb is mint a többi de
ez már nem is taps
maga a tenger
az óceán
az éter vagy mi az ördög
én titkos nagy jehovám
ha valah kell majd neked az életem
csak gyere érte és vidd
hát jól van fölkelek
föl tisztelt nagyérdemû
féltve-szeretve tisztelt
barátaim vége
le a maszkkal vége
a komédiának
ebben a serlegben
melyet most mutatok föl
nem mérgezett italt
vagy mámorító nedût
egyaránt mímelõ tea
hanem hamuvá hamvadt
magam vagyok
sírjatok kérlek
ti egyre távolabbról tapsolók
kik velem haltatok egy kicsit
most is mint annyiszor
ti akikért végigéltem
annyi keserû életet
és annyi de annyi gyönyörû halált
jó éjszakát
1977
Kányádi Sándor
2007 november 18. | Szerző: Palomaa
Fekete-piros
leíró költemény, melyet szereztem a
kolozsvári Malomárok és Telefonpalota
közti járdaszigetrõl az ezerkilencszáz-
hatvanas-hetvenes esztendõkben csütörtök
és vasárnap délutánonként.
Fekete-piros csütörtök
és vasárnap délután
– amikor kimenõs a lány –,
fekete-piros fekete
táncot jár
a járda szöglete.
Akár a kéz, ha ökölbe kékül.
Zeneszó, énekszó nélkül.
Egy pár lány, két pár lány
fekete-piros fekete
táncot jár.
Kolozsvári telefonház,
száz az ablak, egyen sincs rács,
ki-bejár a világ rajta,
de azt senki sem láthatja.
Egy pár lány, két pár lány
fekete-piros fekete
táncot jár.
A magnó surrog így,
amikor hangtalan másol.
Sír a csizma, sír
a szédítõ tánctól:
tatár öröm, magyar bánat,
megszöktették a rózsámat.
Ha megnyerte, hadd vigye!
Fekete-piros, fekete
táncot jár
a járda szöglete.
Mintha tutajon, billegõn,
járnák süllyedõ háztetõn,
alámerülõ szigeten,
úszó koporsófödelen.
Fejük fölött neon-ág,
csupa világ a világ!
Ecet ég a lámpában,
ecet ég a lám-pá-ban.
Anyám, anyám, édesanyám,
gondot mért nem viselsz reám.
Föl-föllobban
egy-egy dallam,
– amit talán csak én
a botfülû hallhatok,
akiben kézzel-lábbal
mutogatnak a dallamok, –
föl-föllobban
egy-egy dallam,
s mint a gyertya a huzatban
kialszik.
Szamos partján mandulafa
virágzik;
fekete-piros, fekete
táncot jár
a járda szöglete.
Körbe-körbe
majd pörögve
majd verõdve
le a földre
föl az égre
szembenézve
sose félre:
egy pár lány, két pár lány
fekete-piros fekete
táncot kár.
Honnan járják, honnan hozták,
honnan e mozdulat-ország?
Szétlõtt várak piacáról,
csûrföldjérõl, még a sátor
vagy a jurta
tüze mellõl, röptette föl
a csípõk, a csuklók, térdek
katapultja?
Vagy régebbrõl, húszezerbõl?
Még a nyelv elõtti ködbõl
teremti újra – az ösztön?
Akár a szemek mandula-
metszését az anyaméh
szent laboratóriuma?
Honnan járják, honnan hozták?
Honnan e mozdulat-ország?
S milyen titkos adó-vevõk
fogják, folyton sugározván,
az egyazon vér és velõ
hullámhosszán?
Akár a kéz, ha ökölbe kékül.
Zeneszó, énekszó nélkül.
Egy pár lány, két pár lány
fekete-piros-fekete
táncot jár.
A magnó surrog így.
S amit ha visszajátszol?
Koporsó és Megváltó-jászol.
1972
Sweet Charity
2007 november 18. | Szerző: Palomaa
Charity Massina Valentine:
Ha látna momentán, a sok kis kokett lány,
Ha tudnák milyen tuti nagy hal akadt rám!
Látnák hogy nem mindenkin „hű de cikis”,
Bomlanak értem, ám a csúcspasik is!
A szívem dörömböl, ekkora örömtől,
Nyalintok ma itt én a mézes bödönből!
Basszus édes maminkám!
Az agyad eldobnád, hogy ha látnál momentán!
Mr. V:(De) ez a magáé! Ez volt a fejemen az egy milliódolláros csókban!
C. M. Valentine: Óh micsoda gyönyörű, fekete! Mi ez?
Mr. V: Cilinder…
C. M. Valentine: A cilinder!
Mr. V: Eccolá!
C. M. Valentine: Gracie!
C. M. Valentine:
Ha látna momentán az a sok lökött tyúk,
Hogy kivel is búgatom itt a búgattyút!
Az álluk is leesne le bizony ám!
Micsoda mázlista vagy! Te kis anyám!
A szívem kalimpál, a szívem csilingel,
Dedikált fotográf, ajándék cilinder!
Basszus édes maminkám!
Az agyad eldobnád, hogy ha látnál momentán!
Mr. V: Ez a táncoló terrierből van! A magáé!
C. M. Valentine: Ó nem!
Mr. V: De igen!
C. M. Valentine: De nem!
Mr. V: De igen!
C. M. Valentine: De nem!
Mr. V: De ragaszkodom hozzá!
C. M. Valentine: Na jó, momentán elfogadom…
C. M. Valentine:
Szerelmi palettám a csajok tisztelnék,
Ha látnák momentán, hogy fűzöm Mr. Vét!
Hallom hogy csettint a sok csini haver,
Ma éjjel úgy él, mint egy millióner!
Mert a legnagyobb sztár, aki hát ugye Ő,
Én velem kokettál, aki egy gügye nő!
Basszus édes maminkám!
Az agyad eldobnád, hogy ha látnál momentán!
(nevet)
Az agyad eldobnád!
Az agyad eldobnád, hogy ha,
Látnál,
Mo-men-tán!
Mindhalalig Musical CD – Momentan
Charity- Simenfalvy Agota
Vittorio Vidal del Palma: Szabo P. Szilveszter.
Haladok…..
2007 november 17. | Szerző: Palomaa
Azt hiszem rajottem, hogy tegyek be kepet… remelem sikerul ugy ahogy akartam….
Maradok a karacsonyos temanal….gyonyoru kepeket talaltam, a mai hangulatkeltesnek megfelelok….egyre jobban varom minden nappal….
Ma nagytakaritas volt itthon, nem tudom emiatt-e vagy masert is, anyukam elegge ki volt kelve magabol….sokat ordibalt…kezdodik a karacsonyi feszultseg. Ezt nem szeretem az egeszben, rendszerint ilyenkor mindig van valami veszekedes. Tavaly peldaul kirangattak hajnali 11 korul az agybol, hogy diszitsek fat a tesommal…valahogy akkor nem volt kedvem…szivesen diszitem, de mikor koteleznek s ordibalnak s minden akkor 1 fikarcnyi kedvem sincs. Anyukam masik kedvenc temaja, hogy hogy oltozok fel a templomba….mostansag hala Istennek nem szol bele, de egy karacsonykor nagyon osszevesztunk…. 1 cipo miatt. En egy fajtat
akartam huzni, o hogy hideg van, megfazok, hogy nez ki, blabla, s mast kellett huzzak, de en nem akartam, mert borzaszto rosszul allt. s hulyen nezett ki……annyira kiboritott, mert meg mast is a fejemhez vagott, hogy sirni kezdtem, de nagyon…alig birtam ….. a templomba aztan kerdeztek, mi a baj…aztan….valahogy megnyugodtam….elmult az is… Ezert nem szeretem a karacsonyt, az ilyen veszekedesekert….legalabb ebben a nehany napban, vagy legalabb 24-en…ne veszekedjen az ember egesz nap…vagy na…….de mindig ienkor hag a tetofokara, mert mindig te vagy a hibas, ha nincs meg a fenyofatarto, a disz, valami leesik, valami odasul…blabla….sok ok van….de talan csak mashogy lesz iden…vagy megprobalja majd az ember ezeket helyrehozni a csaladjaban….meglassuk..meg m,essze van.
Visszaterve a kepekhez….hadd gyonyorkodjunk inkabba karacsony varazsaban, es tunjenek el a rossz emlekek. A karacsony az legyen tiszta, szent es bekes.Veszekedesektol mentes Kellemes Karacsonyt iden!
Kányádi Sándor: NEKEM AZ ÉG
2008 február 20. | Szerző: Palomaa
nekem az ég régen is kék volt
ha kék volt
borúsnak miért mondanám most
s nagyon szerettem ezt a
már nem-szeretem várost
nekem a jó régen is jó volt
ha jó volt
miért mondjam utólag rossznak
csapjak föl én is buzgó
megkésett panaszosnak?
nekem a rossz régen is rossz volt
s mert rossz volt
hát kiköptem unom a kókadt
a most-merész a hőssé
horgadt szókimondókat
nekem a hit régen is hit volt
s mert hit volt
az életet is hittel éltem
hagyjatok meg hát engem
ebben a balga hitben
Kolozsvár, 2000. december
Oldal ajánlása emailben
X